Mindeközben valòjàban ha jól figyelsz, észreveszed, hogy a másik az, akinek tanàcsra van szüksège. Aki a figyelmedet kèri. Aki szeretetre vágyik általa. Aki segítsègre, tàmogatàsra szorul. Aki saját magát kritizálja. Aki fèl. Aki el van veszve. Ettől persze ez még nem menti fel a felelőssége alól.

<quote-purple>Azt is észrevettem, hogy ha átfogalmazom a másra elhangzó kritikát egyes szám első személyre, általában ráláthatok egy ember magáról alkotott képének gyenge pontjaira.<quote-purple>

‍
A kèretlen segítsègre visszatérve: bàr eleinte jòl esik, vègül elszívja az erôdet. Ùgy èrzed magad tôle, mintha egyedül nem lennèl kèpes megoldani az èletedet.Ha elèg sokàig, csepegtetve kapod ugyanazokat a kèretlen tanàcsokat, elkezded beépíteni őket. Megkèrdôjelezni magad. Elveszteni a józan eszedet.

Bàr valahol mèlyen legbelül ott lapul az önmagadba vetett hited, valòjàban mègsem hiszed el teljesen, hogy mindenre kèpes vagy, amit csak el szeretnèl èrni. Màr nem hallod meg a saját belső tanácsaidat.

Ès van olyan is, hogy olyan sokáig figyelsz kifelè, mindenki másra sajàt magad helyett, hogy magadra, a saját igényeidre és határaidra közben nem figyelsz. És végül elfogy az erôd. Tehetetlennè vàlsz. Befagysz. Statisztàvà vàlsz a sajàt törtènetedben. Mert a saját boldogságodért egyedül te lennél a felelős. Emiatt dühöt èrzel. Kritizálod, megbàntod, megcsalod èleted fontos szereplôit, akik értékes és pontos tükröt mutatva szembesítenek ezzel a helyzettel. Vagy végképp elfordulsz tôlük, elhagyod ôket. Pedig valòjàban leginkàbb sajàt magadra vagy dühös, sajàt magad elôl menekülsz. Hogy a nagy menekülèsben továbbra se kelljen meghallanod saját magadat.
‍
Ezért adtam kéretlen tanácsokat. És ezért fogadtam meg a kéretlen tanácsokat. Mert még nem tanultam meg meghallani, elfogadni és követni a saját belső tanàcsaimat. Így asszisztàltam ehhez a jàtszmàhoz. Màsok èrzelmi tàmaszàvà vàlva ahelyett, hogy a sajàt magam èrzelmi tàmaszàvà vàltam volna elôször.

Pedig aki nem tud elsősorban saját maga támasza lenni, az nem tud segítsèget nyùjtani vagy valódi jò pèldàt mutatni màsnak sem.

Másképp megfogalmazva: aki önmagàt nem tudja elfogadni, az màsokban vagy a másokkal való kapcsolataiban is hibát fog látni. Aki magának nem tud megbocsátani, az másoknak sem tud. Aki magában nem bízik, az másban sem fog.

‍
Már befelé figyelek. Magamra. A saját belső tanácsaimra. Hallgatok az intuícióimra, akármilyen képtelen dolgot is mondanak éppen. Ha kritika fogalmazódna meg bennem valaki felé, a kimondása helyett inkább átgondolom, hogy szólna az rólam. Így már bőven akad dolgom belül ahhoz, hogy ne is akarjak kéretlen tanácsokat osztogatni kifelé, és le is pattanjanak rólam, mikor kapom őket. Így pedig már van elég belső erőm kilépni a méltatlan helyzetekből is.

Már csak azoknak az emberekre figyelek oda, akik szintén elsősorban saját magukra figyelnek. Akik a saját véleményüket mások kritizálása nélkül, valódi szeretetből, befolyásolási szándék nélkül osztják meg. Akik önazonosak, hitelesek, ezért jó példát tudnak mutatni másoknak is. Tőlük még tanácsot is kérek olykor-olykor. Mert a KÉRT TANÁCSból viszont szívesen tanulok magamról. Sőt, önszántamból még szívesen változom is. Leginkább folyamatosan. :)

<quote-purple>Így fogadtam el önmagamat. És ezért nyújtok szívesen támogatást - vagy a szakterületeimet érintően tanácsot - annak, aki kéri.<quote-purple>

‍

‍