<purple>FRU:<purple> Mesélsz kérlek arról, hogy hogy lettél UX designer?

<purple>VIKI:<purple> Eredetileg tervezőgrafikusnak tanultam, és hosszú évekig ezen a területen is dolgoztam. Mindig is inkább azok a koncepcionális tervezési feladatok mozgattak meg, ahol erős problémamegoldási képességre volt szükség. Ahol körültekintően át kellett gondolni egy problémát és kutatni kellett azután, hogy milyen megoldási lehetőségek vannak, majd ezek közül kellett kiválasztani a lehető legjobbat. Egy idő után egyre több ilyen, számomra kihívást jelentő webtervezési feladat talált meg.

Kezdetben teljesen autodidakta módon fejlesztettem magam. Aztán jött a Covid. Az előző munkahelyemről a grafikusokat szép számban elküldték, köztük engem is. Úgy voltam vele, hogy úgyis van egy másik szakma, ami nagyon érdekel, úgyhogy akkor itt az ideje belekezdeni ebbe. Úgy döntöttem, nem megyek vissza grafikusnak. Jelentkeztem egy közel 1 éves képzésre.

<purple>FRU:<purple> Hogy kerültél a Mito-ba, és milyen ott dolgozni?

<purple>VIKI:<purple> Az említett képzés végső projekt prezentációján a zsűriben ott ült Krizsán Norbi (akkor Head of UX, ma Design Strategy Advisor a Mito-ban - a szerk), aki odajött hozzám, és megkérdezte, nem szeretnék-e a Mito-ban dolgozni.

Már amikor kikerültem az iskolapadból, fél szemem a Mito-n volt. Láttam, hogy milyen jó szakmai színvonalat képviselnek. Szívesen dolgoztam volna ott, úgyhogy nagyon örültem a lehetőségnek. A professzionalizmusukban egyáltalán nem csalódtam.

<quote-purple>Amibe korábban viszont bele sem gondoltam, hogy mennyire fontos, épp ezért nagyon pozitív csalódást okozott, az a jó munkakörnyezet és az odafigyelés a munkavállalókra.<quote-purple>

Amikor idekerültem, egyből úgy éreztem, hogy nem csak bedobtak a mélyvízbe, hanem személyes figyelmet kaptam. Támogatóan megfogták a kezem, és azóta sem engedték el. Mindig tiszták az elvárások, világosan kommunikál mindent a vezetőség felénk. Erős a visszajelzés adási kultúra ösztönzése is. Félévente van hivatalos értékelés. Olyan kollégáknak adjuk, és olyan kollégáktól kapjuk, akikkel együtt dolgozunk. Ezért mindig tisztán látom, miben kell fejlődnöm ahhoz, hogy előreléphessek.

<purple>FRU:<purple> Én is abban hiszek, hogy a felelős, értékteremtő szervezeteknek törődniük érdemes az embereikkel, mert a valódi sikerhez olyan, stabil csapatra van szükség, amiben egyéni felelősséget vállaló, lojális és elkötelezett emberek dolgoznak együtt.

Jó hallani, hogy a Mito a te megélésed szerint ilyen munkahely. Ezt megerősíti felém az is, hogy a munkavállalóknak biztosítanak arra lehetőséget, hogy az egyéni képességeiket tehetséggondozási ülésekkel is fejlesszék.

<purple>VIKI:<purple> Igen, így van. Szerintem egyébként az, hogy személyes kompetenciákban fejlődjek, a cég érdeke is. Nekem is jó, a munkatársaimnak is jó, az ügyfeleknek is jó.

Ha cégvezető lennék, biztosan befektetésként tekintenék az ilyen tehetséggondozási folyamatokra. Sokkal hatékonyabb egy meglévő munkavállaló fejlesztésébe és megtartásába fektetni, mint felvenni helyette egy olyan újat, akinek előlről kell kezdenie mindent, és be kell illeszkednie a csapatba.

<purple>FRU:<purple> Mi volt az a visszajelzés, amit a féléves értékeléskor kaptál, és aminek a hatására elkezdődött a mi közös munkánk?

<purple>VIKI:<purple> A legutolsó ilyen alkalommal több olyan visszajelzést kaptam a kollégáktól, hogy a kommunikációs képességeimen kellene fejlesztenem. Ezt így önmagában eléggé megfoghatatlan célnak éreztem. Kicsit szkeptikus is voltam azzal kapcsolatban, hogy lesz-e értelme ennek a témának nekimenni. Egyáltalán hol kezdjünk bele?

Nagyon jó volt, hogy a vezetőmmel közös első ülésünkön segítettél szűkíteni ezt a témát, és végül együtt meg tudtuk fogalmazni ehelyett egy számomra sokkal világosabb célt: azt, hogy az érdekérvényesítési képességemen szükséges fejlesztenünk.

<purple>FRU:<purple> Az érdekérvényesítési képességed fejlesztése milyen szempontból járul hozzá ahhoz, hogy jobb szakember lehess?

<purple>VIKI:<purple> A UX designer az, aki elkészíti a drótvázat, tehát ő tervezi meg, hogy hogyan fog felépülni a weboldal. Ehhez jó adag empátiára van szükség. Bele kell képzelned magad a felhasználók helyébe, hogy hogy fognak gondolkozni, hogy hogyan fogják tudni kényelmesen használni a felületet. De nemcsak a felhasználók igényeit kell figyelembe vennünk. Együtt kell gondolkoznunk különböző kreatív (UI tervező, grafikus) és fejlesztő kollégákkal is. Illetve mi egyeztetünk a megrendelővel is, az ő igényeiről.

<quote-purple> Sok fél érdekeit kell tudnunk tehát összeegyeztetni, miközben határozottan kell tudnunk képviselni a saját szakmai meglátásainkat is, legalábbis senior-i szinten már mindenképpen. Konfliktuskerülő attitűddel ez nem megy. Ehhez kell a jó érdekérvényesítési képesség.<quote-purple>

<purple>FRU:<purple> Volt bármilyen tapasztalatod korábban önfejlesztés terén?

<purple>VIKI:<purple> Pszichológushoz vagy coach-hoz nem jártam korábban soha. Viszont Waldorf gimnazista voltam 2 évig. Főként ennek köszönhető, hogy már tinédzser koromban elkezdtem kíváncsivá válni olyan kérdésekkel kapcsolatban, hogy hol vagyok ebben a világban én. Mások hogy látják a világot, ehhez képest én hogy látom? Tudok-e jobb lenni? Hogyan tudok jobb lenni? Mik azok a szempontok és működési módok, amikre eddig még nem gondoltam? Azokat hogy tudom elsajátítani vagy beépíteni?

Olvastam önfejlesztéssel foglalkozó könyveket is. Ma már ebben az útban, az ilyen “megmondásokban” annyira nem hiszek (bár ez nyilván attól is függ, hogy ki mondja).

Úgy érzem, ezek az önfejlesztő könyvek adott ember szemszögét, világlátását tükrözik, amihez én nem biztos, hogy tudok kapcsolódni. Ráadásul sokszor ismétlik is önmagukat. Gondolatébresztőnek nagyon jók lehetnek, de szerintem az önismeret egy pontján túl ez a fajta általánosítás nem nyújt megoldást. Ezerszer hasznosabb, hogyha van egy ember, aki személyreszabottan veled foglalkozik és nem mindenkinek a problémáját általánosságban szeretné megoldani.

<purple>FRU:<purple> A mi személyreszabott folyamatunkat hogy élted meg?

<purple>VIKI:<purple> Többször volt, hogy éppencsak hogy beestem az üléseinkre, kicsit zaklatottan. Előtte még nagyon benne voltam a munkámban. Egész nap pörögtem, onnan nehéz volt fejben kiszakadnom. Bár a munkahelyi környezetben kicsit nehéz volt ráhangolódni a beszélgetéseinkre, de éreztem részedről a figyelmet és támogatást, így végül mindig sikerült felvenni a fonalat.

A beszélgetéseink végére pedig teljesen más mindset-be kerültem. Mindig nagyon megnyugodtam. A telefont is lefelé fordítottam, hogy ne villogjon. Egyáltalán nem néztem abban az egy órában, hogy milyen munka e-mailek jönnek…

<purple>FRU:<purple> Úgy hangzik, mintha a munkaadódtól kaptál volna rá lehetőséget, hogy a munkaidődben is legyen én-időd, amit aztán vissza tudsz forgatni abba, hogy jobb szakemberré válj.

<purple>VIKI:<purple> Igen, olyan, mintha kaptam volna egy másik típusú extra juttatást vagy bónuszt.

Visszatérve a közös folyamatunkra: az első pár alkalommal úgy éreztem, azt tapogattuk körbe, hogy mik azok a témák, amik az én esetemben kapcsolódhatnak az érdekévényesítéshez. Utána ránéztünk az ezekkel kapcsolatos tapasztalataimra, megéléseimre. Illetve arra is, hogy hogyan függnek össze ezek a témák és megélések a közösen kitűzött célunkkal. Így mélyültünk el a beszélgetésben.

Ha volt valami negatív tapasztalatom egy adott témakörrel kapcsolatban, akkor ezt kibontottuk, és támogattál benne, hogy máshogy tudjak ránézni, hogy át tudjam formálni pozitív tapasztalássá. Hogy rátalálhassak más helyzetkezelési módokra magamban.

Jó egyensúly volt a beszélgetéseinkben. Egyrészt szabadnak is éreztem magam. Abszolút tőlem függött, hogy merre halad egy-egy ülés. Az én megéléseimről, rólam beszélgettünk. Másrészt “jól voltam vezetve” is. Egyáltalán nem éreztem magam elveszve. Nem éreztem úgy, hogy egyedül kellett megoldanom mindent. Sokszor összegezted, amit én mondtam, vagy szembesítettél a saját gondolataimmal. A figyelem mindig a célunkon volt, a témát mindig visszakötöttük oda.

Struktúrát adtunk a fejemben lévő “gondolatmasszának”, így össze tudott állni egy világos képpé. Olyan kérdéseket tettél fel, amiknek köszönhetően olyan új szempontokra láthattam rá, amik korábban az én fejemben, ebben a formában nem álltak össze. Nagyon nagy felismeréseim születtek meg, amik választ adtak - sok más dolog mellett - az eredeti témánkra is, hogy hogyan tudom erősíteni az érdekérvényesítési képességemet.

<purple>FRU:<purple> Úgy hangzik, mintha rátaláltál volna a saját válaszaidra…

<purple>VIKI:<purple> Pontosan így volt. Ráadásul nem is csak akkor, amikor az üléseken beszélgettünk.

Ez egy folyamat. Sokszor előfordult, hogy feltettél egy olyan kérdést, amire akkor ott, az ülésen nem érkezett meg bennem a válasz, de annyira érdekes volt számomra maga a kérdés, hogy hazavittem és “megrágtam”.

<purple>FRU:<purple> A két ülés között is ment benned tovább a közös folyamatunk?

<purple>VIKI:<purple> Igen, tovább gondolkoztam a kérdésen, hogy mik a megéléseim, az érzéseim vele kapcsolatban. Vagy otthon kezdtem el egy kicsit más irányba bontani a témát. Vagy sokszor teljesen random helyeken és időpontokban ugrottak be új szempontok. A következő alkalomra pedig sokszor már úgy jöttem, hogy közben valami új gondolatra jutottam. Közösen innen folytattuk a beszélgetést.

Előfordult többször az is, hogy egy adott éles szituációban, mondjuk egy konfliktushelyzetben eszembe jutott, amiről beszéltünk, és már máshogy tudtam reagálni rá.

<purple>FRU:<purple> A folyamatunk közben is átültetted a beszélgetéseinken felfedezett új gondolataidat a gyakorlatba?

<purple>VIKI:<purple> Igen, és ez nagyon jól szemlélteti, hogy hogyan vált mérhetővé egy olyan megfoghatatlannak tűnő téma, mint az érdekérvényesítési képesség erősítése.
Ez volt ugyanis a másik dolog, ami miatt nagyon szkeptikus voltam, mielőtt belevágtunk a közös munkába. Hogy hogyan lesz ennek az egész folyamatnak mérhető eredménye, amit nem csak én látok majd, hanem a munkatársaim és a vezetőm is? Ez az aggondalmam elég hamar elpárolgott.

Már három hónap alatt is voltak olyan éles munkahelyi - de egyébként magánéleti - szituációk is, ahol gyakorlatban tudtam alkalmazni olyan új működési módot, amit a közös munka során fedeztem fel magamban. Ez pedig nagyon jó érzés volt.

<purple>FRU:<purple> Hogy jellemeznéd a teljes folyamatot?

<purple>VIKI:<purple> Amikor első alkalommal leültünk, úgy képzeltem, hogy majd elindulunk egy adott témából, A-ból. Onnan megérkezünk egy másik gondolathoz B-be, onnan C-be, aztán D-be.
Valójában a folyamat egyáltalán nem volt ilyen lineáris. Ha le kellene rajzolnom, inkább úgy ábrázolnám, hogy elindulna egy pontból egy vonal - ahogy a beszélgetésünk során is elindulunk egy témától. Aztán egy ponton ez a vonal leágazna és szanaszét futna, ahogy a beszélgetésünk során egy csomó másik gondolati szál feljött. A folyamat közben teljesen rajtam múlt, hogy éppen melyik ágon indultam el. Ezek a szálak néha keresztezték egymást, adott esetben össze is fonódtak eggyé.

A folyamatot még ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor játszol egy olyan számítógépes játékkal, amiben egy adott terület felfedezése a cél. Folyamatosan látod magad előtt egy térképen, hogy melyik területeket jártad már be. Azok a területek, ahol még nem jártál, fekete színnel vannak jelölve a térképen…

<purple>FRU:<purple> Mintha a te belső térképedről lenne szó, aminek egy bizonyos részére rálátsz, bizonyos területeid viszont még a vakfoltodban vannak. Azt mondod, a közös “utazásunk” alatt sikerült bejárnod számodra ismeretlen területeidet a belső térképeden?

<purple>VIKI:<purple> Igen, amerre mentünk, kirajzolódott a térkép. Én döntöttem el, merre fordulok. Mehettem jobbra is, meg balra is. Magamnak rajzoltam a saját térképemet.

<purple>FRU:<purple> Mit tanultál magadról a folyamatunk alatt?

<purple>VIKI:<purple> Úgy érzem, jobban átlátom, hogy mi az oka annak, amikor nem működöm jól egy-egy érdekérvényesítési szituációban. Sok bizonytalanság volt bennem magammal kapcsolatban. Így, hogy megkaptam a saját válaszaimat, és ráláttam, mit csinálhatnék máshogy, már képes vagyok máshogy kezelni konfliktusos helyzeteket.

Van ez a mi “közös” tetoválásunk, amit felfedeztünk. Egy-egy kis kör. A tiéd szabályos, az enyém szabálytalan.

Az enyémet Örkény alábbi egypercese ihlette:

<quote-purple>A tetoválásom eredeti üzenete számomra az volt, hogy senki nem lehet tökéletes. De a folyamatunk alatt kapott egy másik jelentésréteget is: hogy mennyire fontos a saját igényeim tiszta kommunikálása. Nem csak beülök a sarokba csendben, és szomorkodom, hogy valami nekem nem oké. Hanem tudatosítom, hogy mi bajom van, és hangosan, magamat képviselve megkérem rá a többieket is, hogy figyeljenek rám oda. Tehát érvényesítem az érdekeimet. :) <quote-purple>

<purple>FRU:<purple> Hogy lettél jobb munkavállalója a cégednek a folyamatunknak köszönhetően?

<purple>VIKI:<purple> Ami adja magát, az az, hogy fejlődött a folyamat által az érdekérvényesítő képességem, ami által jobb szakemberré válhatok, ami jó a cégemnek.

De szerintem emellett az is fontos szempont, hogy azáltal, hogy részt vehettem ezen a folyamaton, úgy éreztem, a cégem foglalkozik velem. Hogy fontos vagyok nekik. Ez pedig még elkötelezettebbé tesz feléjük.

<purple>FRU:<purple> Milyen szakembernek ismertél meg engem?

<purple>VIKI:<purple> Biztonságban éreztem magam veled. Teljesen ‘safe space’-nek éreztem minden ülésünket.

Kicsit mentoromként is tekintek rád. Az üléseink, és ahogyan azokon te jelen voltál, inspirált arra, hogy kicsit én is jobban a mélyére ássak a múltamnak. Illetve - ami nagyon fontos, és nem feledkezhetünk meg róla - nyugalom és oldott hangulat terén sokat nyomott a latba a két “terápiás munkatárs” jelenléte is. :)

‍