^{kredit: Csonka Fruzsina (nuance) - art direkció és fotó, Villányi Csaba - fotó}

<purple>FRU:<purple> Hogyan hitelesítettek titeket ezek az arculati elemek?

<purple>ÁGOSTON:<purple> Korábban, amikor potenciális ügyfelek érdeklődtek, elsősorban velünk, Krisztiánnal és Ágostonnal szerettek volna együttműködni.

<h2-alt-purple>Személyes benyomás alapján, a mi személyünkről alkottak véleményt, nem a Loricatus-ról, mint cégről. <h2-alt-purple>

Amíg viszont valaki nem találkozott velünk személyesen, egyszerűen nem vette komolyan a vállalkozásunkat. Annyi volt a benyomása, hogy van egy méregdrága “játékszerünk”, amivel “drónozgatunk”. 

Miután viszont megszületett a márkastratégia, az arculat és a honlapunk - illetve az ott használt, erős tartalmi elemek, szövegek, fotó- és videóanyagok - , teljesen más benyomást keltettünk.

^{kredit: Csonka Fruzsina (nuance)- stratégia, tartalom, art direkció és vágás, Villányi Csaba - videó}

Azok, akik ezen a felületen keresztül találtak a Loricatus-ra, már professzionális partnercégként tekintettek ránk. 

Bizalomalapú szolgáltatást nyújtunk. A közös munkánk hatására jelentősen nőtt irántunk az ügyfeleink bizalma.

<purple>FRU:<purple> Négy év múlva, tavaly év végén milyen ügyben kerestetek fel ismét (immár a nuance színeiben)?

<purple>ÁGOSTON:<purple> A kihívásunkat ezúttal egy“édes teher” okozta:

<h2-alt-purple>A vállalkozásunk az évek során sikeresen fejlődött, a csapatunk két főről tízre bővült. Vezetőként én azonban egyre leterheltebbnek éreztem magam.<h2-alt-purple>

Akkor a fő problémát a következő folyamatban láttam: korábban csak mi ketten találkoztunk az új ügyfelekkel. Egy-egy ilyen személyes találkozót követően nem volt kérdés, hogy megbíznak-e bennünket. Ez annak volt köszönhető, hogy cégvezetőként hitelesen tudtuk képviselni mindazt, ami a vállalkozásunkat jellemzi. 

A növekedésnek köszönhetően viszont elérkezett az a pont, amikor már nem tudtunk minden egyes új üzleti megbeszélésen személyesen részt venni. Így értékesítő kollégák csatlakoztak a csapathoz, akik viszont kezdetben maguktól nehezen jártak sikerrel.

Rájöttünk, hogy ahhoz, hogy ők is hitelesen tudják képviselni a vállalkozásunkat, szükséges lenne átadnunk nekik mindazt, amit mi vezetőként képviselünk.

A veled történt első beszélgetéseink során láttunk rá, hogy 4-5 év elteltével ismét ott tartunk, hogy nem tudjuk világosan, röviden és tisztán megfogalmazni, mit képviselünk ma.

Ezért nem tudjuk az új kollégáknak sem átadni azokat az alapvető értékeket és üzeneteket, amelyekre a vállalkozásunk jelenleg épül.

<purple>FRU:<purple> Mindig ki szoktam hangsúlyozni a partnereim számára, hogy - akárcsak az üzleti stratégia esetében - szükség van a márkastratégia folyamatos felülvizsgálatára, és ha kell, az újragondolására is. Ti egy ilyen "újragondolási" ponton voltatok.

<purple>ÁGOSTON:<purple> Igen. Az indulásunk óta sok minden változott: mi magunk vezetőként, a piacunk, a csapatunk, a cég működése és az értékek is, amelyek mentén gondolkozunk és működünk.

Mi viszont tudatosan, főleg márkaépítési és kommunikációs szempontból nem követtük le ezeket a változásokat, ezért nem tükröződtek megfelelően sem kifelé - az ügyfeleink felé-, sem befelé - a munkavállalóink felé.

<purple>FRU:<purple> Milyen változások történtek az évek során?

<purple>ÁGOSTON:<purple> Megtelt a piac. Az eredeti weboldalunk, amit a márkastratégia és arculat mentén dolgoztatok ki, akkoriban valóban kategóriateremtő volt.

<h2-alt-purple>Azóta viszont sok versenytárs jelent meg, akik közül többen próbálták lemásolni azt, amit veletek közösen létrehoztunk.<h2-alt-purple>

‍‍Bár részleteken - például arculati színvilágban - változtattak, a fő mondanivalójuk és a weboldalaik felépítése sok esetben kísértetiesen hasonlított a miénkre. Túl nagy lett a zaj.

Eközben - ahogy egyre több egyedi projektet valósítottunk meg, - elkezdtük felismerni, hogy bár minden projektünk más és más, mégis sok közös elem található bennük. Idővel kirajzolódtak bizonyos mintázatok, amelyek alapján az egyedi projekteket tipizálni tudtuk.

Ha például a már emlegetett Bazilika kupoláját nézzük: ott úgy oldottuk meg a szkennelést, hogy egy kábelt húztunk át drónnal a kupola felett, és ezzel létrehoztunk egy kötélhidat, amin a szkennert áthúztuk. Tavaly, Sátoraljaújhelyen, a függőhídnál, ami 700 méter hosszú, ugyanilyen megoldást alkalmaztunk, csak itt a drónnal a hídfőket összekötő első behúzó szálakat vittük át. Szóval amit Esztergomban 30 méteren megoldottunk, azt most 700 méteres távon is sikerült alkalmazni.

<h2-alt-purple>Ez a tipizálási folyamat vezetett el a specializálódásunkhoz: ma már kifejezetten az építőiparra fókuszálunk, és a szolgáltatásaink köre is szűkült.<h2-alt-purple>

Mindezt a változást a mostani közös projektünk hatására kezdtük el tudatosan is kommunikálni.

<purple>FRU:<purple> Az arculattal mi volt a helyzet?

<purple>ÁGOSTON:<purple> Az arculat még mindig teljesen helytálló; 4-5 év elteltével sem érezzük semmilyen szinten elavultnak. Ráadásul már ismertté vált a piacon. Amit viszont ezzel kapcsolatban fontosnak tartok kiemelni:

Bár ügyvezetőként mindig is tudtam, hogy ahhoz, hogy a cégemet komolyan vegyék a piacon, nagy szükség van egy jól átgondolt, tudatos márkastratégiára, és az ennek mentén megfogalmazott arculatra, kommunikációra, viszont ma már azt is látom, hogy nem elég itt megállni.

Ugyanilyen hangsúlyt kell fektetni arra is, hogy az egész csapatunk tisztában legyen a márkastratégiával, az üzeneteinkkel, az arculattal, és ők is következetesen alkalmazzák ezeket a mindennapi munkájuk során.

Bár az elkészült stratégiai és arculati elemek önállóan is értékesek, de ha nem hatják át a cég mindennapi működését, ha nem történik meg a stratégia mindennapokba ágyazása, akkor szinte felesleges volt velük foglalkozni. 

Ezt egy konkrét példával is szemléltetném: amikor az arculattervezési projekt során általatok tervezett és legyártatott névjegyeket megkaptuk, azok tényleg különlegesek voltak: vastag papír, elegáns kivitelezés, festett élek. Bárki, aki kézbe vette, mindig megjegyezte, hogy "wow, milyen különleges névjegyetek van”.

Amióta viszont újragyártattuk, és nem tartották be az általatok átadott design- és gyártási specifikációkat - konkrétan áttervezték a kártyát -, már nem ugyanazt az élményt nyújtja. Bár hasonló grafikai elemek vannak rajta, mégsem szeretjük használni.

<h2-alt-purple>Nem tudnám pontosan megfogalmazni, mi okozza a különbséget az eredeti és az újragyártott névjegyek között, de az biztos, hogy az utóbbit nem érzem komfortosnak kiadni a kezemből. Nem okoz magabiztos érzést, és nem vagyok rá büszke. <h2-alt-purple>

<h2-alt-purple>Az újragyártott verzió 80%-osnak mutatja a Loricatus-t, a korábbi pedig 100%-osnak mutatta. <h2-alt-purple>

^{Bal oldalon az újragyártott, jobb oldalon az eredeti névjegykártya verzió}

Ha ennek a „márka- és arculatfegyelemnek”a felügyeletére -, ami egyébként nem könnyű feladat, - házon belül nincs elég kapacitás, érdemes külső segítséget bevonni. Időt, energiát és pénzt érdemes áldozni arra is, hogy az elkészült márkaelemeket a csapat számára akár tréningek keretében adják át.

Folyamatos karbantartásra van tehát szükség. Legjobb úgy, ha veled közösen. Ebből a szempontból “rád lehet szokni.” :)

<purple>FRU:<purple> Jó, hogy felhoztad ezt a témát, a stratégia következetes implementációját én is nagyon fontosnak tartom. Ezt sosem győzöm eléggé hangsúlyozni a partneim felé. Ezért is szerepel már évek óta a márkastratégiát bemutató prezentáció záró oldalán az alábbi idézet Marty Newmeier-től: 

“While strategy is a powerful discipline, many companies forget that without good execution a strategy is only a plan — an intention. Brand strategy is a course of action.”

<purple>ÁGOSTON:<purple> Emellett számomra az is fontos tapasztalat, hogy ezt a konzekvens hozzáállást nem lehet “erőből áttolni” a csapaton. Ez hosszú távon egyáltalán nem működik.

A kulcs az, hogy megismertessük és megszerettessük a márkát a munkatársakkal is, hogy valóban magukénak érezzék azt.

Jó példa erre a mostani sales prezentáció, ami közösen készítettél el a csapatunkkal. Ez a bemutató anyag tényleg tűpontosan összefoglalja, kik vagyunk, miben hiszünk, mivel foglalkozunk, és hogyan dolgozunk - mindezt könnyen érthető, követhető formátumban.

Rendkívül hasznos eszköz, és mivel a csapatot is bevontuk a szervezetfejlesztési folyamatba, egyből értik a lényegét.

Azonban még így is előfordul, hogy a használata során akadályokba ütköznek. Banálisnak tűnik, de – megfelelő tréning híján – olyan technikai problémák merültek fel, amik miatt az egyébként hasznos anyag szétesett. Ettől pedig bizonyos csapattagok frusztrálttá váltak, és úgy érezték, hogy az anyag nemhogy segíti, hanem inkább hátráltatja a munkájukat. Ez az eset megerősítette bennem, hogy szükség van a tréningekre is az anyagok elkészülését követően.

Legyen szó akár egy olyan kézzelfogható feladatról, mint egy névjegykártya újragyártatása, vagy olyan komplexebb kihívásról, mint a munkatársak ügyfélkommunikációs stílusának finomhangolása, mindkét esetben igaz, hogy:

Ha a márkaelemek nem kerülnek folyamatosan és tudatosan érvényesítésre, akkor elveszítik a hatékonyságukat. A kommunikáció szétesik, a márkakép sérül.
‍
Nálunk is ez a szétesés állt fent, amikor tavaly felkerestünk téged, hogy segíts rendet tenni nálunk.

<purple>FRU:<purple> Ez a legutóbbi közös, “rendcsinálási” projektünk két, egymással párhuzamos folyamattal valósult meg: márkaépítési tanácsadással és szervezetfejlesztéssel. A márkastratégia újragondolása mentén elkészült a márka- és arculati kézikönyv,  illetve az ügyfeleiteknek prezentálható sales anyag. A szervezetfejlesztési folyamat pedig egyéni vezetői konzultációkból és - a cég munkavállalóinak bevonásával zajló - csoportos ülésekből állt.

Mesélnél egy kicsit a szervezetfejlesztési folyamatról? 

<purple>ÁGOSTON:<purple> A cégünk a legviharosabb időszakát élte.

Vannak a közgazdaságtanból ismert növekedési ”halálzónák”, ahol érzékelni kezdjük, hogy a korábbi stratégiáink már nem működnek: mi pont egy ilyen zónában küszködtünk. Vezetőként kiégtem.

Úgy éreztem, nem tudok a lényeges feladatokra fókuszálni. Feszültség alakult ki a vezetőség és a csapat között, sőt, maguk a csapattagok között is.

A közös folyamatunk nagyon hasznos volt, sok mindenre rávilágított.

Az egyik fő felismerés az volt, hogy szükségünk van középvezetőkre. 

Korábban is éreztük ennek szükségét, de anyagi okokra hivatkozva mindig elhessegettük a gondolatot.

Ennek hiányában viszont én, mint cégvezető próbáltam mindent kézben tartani. Ez egyre inkább mikromenedzselésbe torkollott, ami nemcsak engem aprózott el, hanem feszültséget is szült bennem és a csapatban egyaránt.

<purple>FRU:<purple> A vezetői üléseken beszéltünk a vállalkozói lét evolúciójáról, amely azt a folyamatot takarja, ahogy a vállalkozásod kezdetben VELED működik - te vagy az operációs rendszere -, majd idővel - jó esetben - önjáróvá válik, saját operációs rendszerrel, így végül ÉRTED tud működni, NÉLKÜLED.

A vállalkozásba nem kell “belehalni”. A cél inkább az, hogy vállalkozóként - számodra és a cégednek is – a leginkább értéket teremtő, a téged is feltöltő feladatokra koncentrálhass.

<purple>ÁGOSTON:<purple> Igen, és ennek egyik kulcsa többek között a középvezetői szint kialakítása. Miután ezt megvalósítottuk, a vezetői munkám egyszerűsödött. Már csak a középvezetővel egyeztetek, meghatározott időkeretek között, megszűnt a mikromanagement.

<h2-alt-purple>Ezáltal egészséges, mindkét fél számára előnyös távolság alakult ki köztem és a csapatom között. <h2-alt-purple>

A szervezetfejlesztési folyamat egy másik felismerése az volt, hogy nem alakítottuk ki elég tudatosan, kinek mi a feladata cégen belül. Nem voltak jól körülhatárolva a vezetői elvárások. Ez sok lehetőséget adott a hibázásra és a vitás helyzetek kialakulására.

A  munkavállalók bizonytalanná váltak, gyakran tartottak tőle, hogy nem végzik jól a munkájukat, ami frusztrációt és alacsony motivációt eredményezett. Ilyen helyzetekben pedig még a fizetésemelés sem jelent megoldást.

A folyamat során elkészültek a munkaköri leírások, amelyek világossá tették a csapattagok számára, hogy pontosan mit jelent „jól” elvégezni a munkát. Fontos, hogy mindenki ugyanazt értse az egyes feladatok elvégzése alatt, legyen szó akár olyan egyszerű dolgokról, mint például a „konyha rendbentartása”. Ha a „rend” azt jelenti, hogy az étkezőasztal tiszta, a mosogatógép be van pakolva, akkor ezek egyértelmű feltételekké válnak. Így ha valaki mégsem tudja teljesíteni ezeket a feltételeket, ennek az okát is könnyebb feltárni. 

Felismertük azt is, hogy ha egy adott feladat - például az eszközök karbantartása - túlzottan leterheli valaki idejét a szakmai, „termelői” munkája rovására, akkor azt a feladatot át kell helyezni egy másik munkakörbe - akár egy új pozíció létrehozásával.

A közös munkánk eredményeként felrajzoltuk a szervezeti ábrát és a működési folyamatábrát is, amelyeket szintén tudatosítottunk a csapatban is. Korábban ezek az információk csak a vezetői fejekben léteztek, most viszont mindenki számára egyértelművé váltak. 

Bár ezek a lépések bagatellnek tűnhetnek, de nagy megnyugvást és rendet hoztak a cég életébe.  A csapat tagjai motiváltabbak lettek, mert jobban értették, hogyan járulnak hozzá a vállalkozás sikeréhez. Ezek a strukturális átalakítások segítettek jobban egyensúlyba hozni a csapat működését. 

A folyamat során az is kiderült, hogy több munkavállalónknak gondot okozott az időmenedzsment. Nehezen mondtak nemet, és túl sok féle feladatot vállaltak el, amiket aztán nem tudtak határidőre teljesíteni. Mi vezetőként elvártuk volna, hogy átlássák, milyen típusú és mennyi munka fér bele az idejükbe, de ez nem így történt, ami szétesést eredményezett.

<purple>FRU:<purple> Kulcsfontosságúnak tartom, hogy a vezetők felismerjék, meddig terjed az alkalmazottaik felelőssége, és mi az, ami már az ő vezetői felelősségük. Persze mindegyik kérdésben megvan a munkavállalók emberi és szakmai felelőssége is. De tapasztalatom szerint azok a munkavállalók, akik képesek nagy önállósággal és felelősséggel dolgozni, egy idő után vagy vezetővé válnak, vagy saját vállalkozás építésébe kezdenek.
Hogy hatottak rád a vezetői üléseink?

<purple>ÁGOSTON:<purple> Segítettél “kifésülni” a gondolataimat. Azáltal, hogy megosztottam veled őket, sokat tisztultak.

<h2-alt-purple>Gyakran, amikor konkretizáltunk valamit - leírtuk vagy folyamatábraként felrajzoltuk -, akkor szembesültem vele, hogy az elképzelt kép a valóságban máshogy néz ki, és adott esetben olyan kérdéseket vet fel, amikre korábban nem is gondoltam.  <h2-alt-purple>

Két találkozónk között a gondolataim tovább formálódtak. Volt, hogy egyik héten ezt mondtam, majd két hét múlva már egy másik megoldást találtam. Amikor erre rávilágítottál, beláttam, hogy vagy rosszul gondolkoztam az előző alkalommal, vagy egyszerűen csak időközben jobb megoldásra találtam, ami új irányba vitt el. 

Korábban sokszor okozott feszültséget, hogy ezt a fajta “variálást” - a kreatív, stratégiai ötletelést, ami tulajdonképpen a fejlődésünk mozgatórugója, - a csapattal is megosztottam.

A közös munka viszont ráébresztett, hogy ebbe a vezetői tervezési folyamatba túlzottan bevontam a csapattagokat.

Bölcsebb, ha ezt nem a csapat előtt végzem, hanem egy stratégiai tanácsadóval, egy biztonságos környezetben. A csapattal pedig már csak a kiforrott, mérföldkőnek számító terveket osztom meg.

Ahhoz, hogy magabiztosabban végezhessék a munkájukat, fontos, hogy átlássák és megértsék a stratégiát. Az irányok állandó változtatása viszont megrémíti őket - következetlenségnek tűnik, és bizonytalanságot okoz bennük.

<purple>FRU:<purple> A márkaépítési és szervezetfejlesztési folyamatok jelentős időt, energiát és anyagi ráfordítást igényelnek, miközben az eredményük kevésbé egzakt és kézzelfogható. Hogy érzed, megérte ezekbe a tevékenységekbe fektetni?

<purple>ÁGOSTON:<purple> Azt szoktam mondani, hogy háromféle haszon létezik: pénzügyi, időmegtakarítási és élvezeti.

Az ilyen típusú munkák esetében, mint a mi közös projektjeink, a pénzügyi és időmegtakarítási érték nehezen mérhető. Mennyit ér az, hogy a közös munka révén komolyan vesznek minket a piacon? Vagy hogy a céges folyamataink zökkenőmentesebbek?

Hosszú távon persze, azáltal, hogy a cég hatékonyabban működik, költséget és időt takarítunk meg, vagy akár extra bevételt generálunk.

Ha a márkastratégia és arculat kialakítása után a márkaépítést következetesen viszi tovább egy vállalkozás, abból jönnek majd a leadek.

A leadek száma és minősége pedig már nagyon is mérhető eredmény.

Rövid távon viszont ezek nem annyira érzékelhetők. Sőt, egy-egy ilyen folyamat közben könnyen érezhetjük úgy, hogy időt veszítünk. Bevallom, néha én is éreztem annak a feszültségét, hogy “csak megy el az időm ezekkel a konzultációkkal ahelyett, hogy közben pénzt keresnék”.

Bár rövid távon nincs egyértelmű pénzügyi és időmegtakarítási haszon, az élvezeti haszon viszont annál nagyobb. Ez alatt azt értem, hogy rávilágítasz azokra a fájdalompontokra, amelyek rejtve, mint a szú a fában, rágják a rendszeremet. 

Új perspektívában mutatsz meg dolgokat, és támogatsz abban, hogy megtaláljam azokat az elakadásokat, amelyek a fejlődést akadályozzák – olyat is, amit valószínűleg még meg sem fogalmaztam, csak valahol legbelül éreztem. Segítesz átlendíteni a holtponton.

Érdekes mix az, amit te csinálsz. Márkaépítőként tanácsot adsz. Stratégiát építesz, amit prezentálsz, logót tervezel, amit átadsz. Van valami kézzelfogható eredmény a munkád végén. Ez egy tiszta vállalkozói szerződés.

Emberépítőként, szervezetfejlesztőként viszont nem adsz tanácsot, hanem jól kérdezel. Kvázi megbízási szerződést kötünk: azt vállalod, hogy minden tőled telhetőt megteszel, hogy valami jobb legyen. Nincs egzakt eredménye a folyamatnak, csak valamilyen megélés, érzés az emberben.

Ráadásul a dolog csak akkor működik, ha én, mint megbízó, szintén minden tőlem telhetőt megteszek, hogy az a valami jobb legyen. 

Vállalkozóként azt tapasztalom, hogy nagyon nehéz következetesen felvállalni azt, hogy bizonyos típusú munkákra nemet mondjunk azért, mert azok nem a mi asztalunk. Nem biztos, hogy az, amit te képviselsz, mindenkinek való. Becsülöm benned, hogy ezt te következetesen vállalod a partnereid felé.

<h2-alt-purple>Ezért is mondom azt, hogy te valójában nem más tervező stúdiókkal vagy designerekkel, grafikusokkal “versenyzel”.<h2-alt-purple>

<purple>FRU:<purple> Hanem kikkel?

<purple>ÁGOSTON:<purple> Nem könnyű megfogalmazni, de abban más a hozzáállásod, hogy nagyon átfogóan tekintesz a márkaépítésre. Az emberre figyelsz. Valóban megértesz minket. Egy lapon vagyunk. 

Valamelyik nagy amerikai marketing guru mondta azt, hogy “soha nem fogod tudni úgy értékesíteni a termékedet vagy a szolgáltatásodat, ha csak a saját fejeddel gondolkodsz. A vásárlóid fejével kell gondolkodnod.” 

Te képes vagy belelátni a fejekbe - a mi fejünkkel,a mi piacunk szereplőinek és a vásárlóink fejével is gondolkodsz.

Szavakba öntöd azt, amit mi ki akarunk mondani, mégsem tudjuk kimondani.

Jövőképet adsz a partnereidnek. 

A közös munka egyébként minket is erre ösztönzött: a gondolkozásmódunk változott meg. Arra figyelünk, hogy miben támogatjuk az ügyfeleinket, mi az, ami diszkomfortérzetet okoz nekik. Nem magunkból indulunk ki, hanem belőlük.

Az egyik versenytársunk ügyvezetője felhívott egyik nap telefonon. Nem értette, hogy lehet az, hogy sorozatban visszük el előlük a megbízásokat. Kérdezte, hogy milyen technikai felszereléssel dolgozunk. Erre azt válaszoltam, hogy én abban hiszek, hogy nem a technikai felszerelés vagy tárgyi tudás a döntő. Persze, ezek adnak valamiféle hitelt, de a lényeg, hogy valóban megértsük a partnereinket és a problémájukat. Ahogyan te is dolgozol. 

Sok arculattervező van, de nem mindegyik érti meg ennyire mélyen az ügyfeleit , amennyire te megérted – pláne nem az ügyfeleik ügyfeleit. Néha kíváncsiságból megnézem az online felületeiket, és sokszor olyan érzésem van, mint a @tcy_theclassyissue Instagram csatornánál: szép, jó nézegetni, van szép nő, koktélos pohár, toszkán táj, loftlakás - de ismerős, az összes egy kutya.

A jó márkakép kialakításához a szépérzéknél többre van szükség.

Igaz, hogy a te márkaépítési szolgáltatásod nem a legolcsóbb a piacon. de csak addig tűnik „drágábbnak”, amíg megrendelőként nem szembesülök vele, hogy amit csinálsz, az nem csak a szép designt vagy a „@tcy_theclassyissue-érzést” hozza, hanem valami sokkal lényeglátóbbat.

Olyat, amire büszke tudok lenni cégvezetőként, amikor a megrendelőim találkoznak vele.

Az, hogy az arculattervezés előtt van egy márkastratégiai alapozó szakasz, aminek tulajdonképpen az a lényege, hogy te megérts minket és a piacunkat, a vevőinket, abban van a varázslat.

Ez az, ami extra költségtétel, viszont ez az, ami a legnagyobb különbséget okozza aztán a későbbiekben.

Pont a napokban ajánlottalak valakinek - egy olyan embernek, aki nagyon erős ügyben hisz és sok mindent tesz is az ügy megvalósítása érdekében. A fejében megvan, hogy mit akar mondani az embereknek ebben a témában, de ez kifelé nehezen értelmezhető. Ezt mindenképpen ki kellene fésülni. Az ügy, amit képvisel, ráadásul nagyon erősen belőle fakad - a vállalkozás ötlete igazából ő maga, a személyes márkája. Emellett fix állásból, alkalmazotti létből szeretne átlépni vállalkozói létbe.

<h2-alt-purple>Rengeteg olyan emberi tényező van itt, amit olyan módon kellene támogatni, ahogy te működsz. Azt írtam neki rólad: ”Ahogy Fruzsi felépít egy márkát, az profi. Meg fog érteni téged, és olyat alkot, ami rendkívüli.”<h2-alt-purple>

<purple>FRU:<purple> Köszönöm. Mit emelnél ki, vezetőként te mit tanultál magadról a szervezetfejlesztési folyamatunk hatására?

<purple>ÁGOSTON:<purple>  Az, hogy a cég milyen iparágban van, és pontosan milyen tevékenységeket végez, végső soron szinte mindegy is. A legfontosabb, hogy muszáj az emberekkel foglalkozni.

Vezetőként sok időt töltök a különböző technikai eszközök és szoftverek megértésével.

Rájöttem, hogy ha legalább annyi időt fektetek a beosztottjaim megértésébe, mint a szoftverekébe, azzal egymilliószor hasznosabb tevékenységet végzek. 

Arra kell figyelnem, hogy az embereim jól legyenek. Hiszen ha ők jól vannak, képesek nyugodtan dolgozni, és ebből a nyugodt állapotból tudnak fejlődni ők is - és általuk a cégem is. 

Kezdetben kicsit furán éreztem magam, amikor ezekről a dolgokról beszélgettünk: mintha egy festmény előtt állnánk, ugyanazt néznénk, és mégis pontosan el kellene magyaráznom a másiknak, mi van azon a képen. Nem csak annyit, hogy “ott egy alma”, hanem részletesebben, hogy “ott egy piros alma, néhány folttal, és az oldalán fekszik a földön”.

De most már látom, hogy tiszta, egyértelmű kommunikációra van szükség ahhoz, hogy valóban ugyanazt értsük a dolgok alatt. Vagy legalábbis addig kell beszélni egy adott témáról, amíg meg nem értjük egymás nézőpontját.

<purple>FRU:<purple> Ezt én azzal a példával szoktam érzékeltetni, hogy nézzünk ki a műhely ablakán, és mondjátok el, mit láttok. “Én egy galambot látok a szemközt lévő háztetőn, ahogy éppen fészket épít” - mondja az egyikőtök. “Én azt látom, ahogy a művészbejárón éppen kilép az Operettszínház egyik színésze”- mondja a másik. “Én azt látom, hogy a pincér felírja a táblára az új menüt az alattunk lévő étteremben” - mondja a harmadik. Szinte mindenki mást szokott mondani, pedig ugyanazt az utcaképet nézzük. 

<purple>ÁGOSTON:<purple> Igen,és ennek a megértése hozott nekem egy olyan felismerést, aminek hatására teljesen másként tekintek a dologra, mint az együttműködésünk előtt:

A csapat minden projektünket úgy élte meg, hogy az teljesen egyedi lefolyású, ezért nagy kihívást okoz és sok időt vesz igénybe a megoldása. Az én fejemben viszont ott volt a munkafolyamat, és úgy láttam, hogy ez egyszerű, hiszen a tevékenységek - és azok sorrendje - mindig ugyanazok.

<h2-alt-purple>Aztán megértettem, hogy bár a lépések ugyanazok, az ügyfeleink igényei, problémái viszont mindig változnak.<h2-alt-purple>

Ha mi beszkennelünk egy házat vagy bármilyen tárgyat, bárkivel beszélgetek az elkészült digitális anyagról, mást fog észlelni belőle, és mást fog belőle hasznosnak tartani a saját munkájára nézve. Mindig meg kell értenünk, mit tudunk kinyerni az előállított digitális anyagból, ami a legjobban támogatja az ügyfeleink munkáját. Ez pedig valóban egyedi és projekt-specifikus.

<h2-alt-purple>Miután felvázoltuk és egyértelműsítettük a működési folyamatot, és ezt átbeszéltük a csapattal, ebben a kérdésben is egy lapra kerültünk velük.<h2-alt-purple>

A másik fontos dolog, amit ki szeretnék emelni:

Egyszer azt mondtátok nekem, hogy a reklám az, amikor a sajtó, és ezen keresztül az emberek azt mondják rólad, amit te szeretnél, hogy mondjanak.

A márka viszont az, amikor reméled, hogy a sajtó és az emberek azt mondják majd rólad, amit te szeretnél mondani.

Ha a márkaképed erős, ezért tényleg azt mondják rólad, amit közvetíteni szeretnél, annak sokkal nagyobb a hatása, mint bármilyen reklámnak vagy marketing fogásnak.

<purple>FRU:<purple> Igen, a márkakép az, amit akkor mondanak rólad, amikor kimész a szobából. Nincs kontrollod afölött, hogy mit gondolnak rólad mások, de bizonyos mértékben tudatosítani tudod a hatásodat rájuk. Ennek a kulcsa pedig az önazonosság.

Felépíthet egy marketing kampány valamilyennek, amilyen nem vagy. Viszont hosszú távon ez nem lesz működőképes, mert az emberek átlátnak rajtad. Látják, hogy valami AZ, AMI, vagy csak OLYAN, AMILYENNEK próbálják feltüntetni.

A márkaépítés - legalábbis az én értelmezésemben - nem arra irányul, hogy valakit felépítsen – vagy ahogy egy partnerem mondta: “kiszínesceruzázzon” - , hanem hogy segítsen kihangosítani a belőle fakadó, őszinte mondanivalót. Ahogy az „emberépítés” is ugyanezt a célt szolgálja személyes szinten.

<purple>ÁGOSTON:<purple> Igen, ez az önazonosság, amire te ráéreztél a mi esetünkben is.

Megértetted a technológiánkat, megértetted a vásárlóinkat, megértetted, hogy nekik mire van szükségük. Aztán ezt meg is tudtad fogalmazni feléjük. 

Én tudom, hogy mi, mint Loricatus, mire vagyunk képesek. Próbáltam megmutatni és elmondani.

De neked tényleg sikerült szavakba önteni mindazt, amit képviselünk úgy, hogy megértsék azok is, akiknek erre a szolgáltatásra valóban szükségük van.