Elfáradtam benne, hogy folyamatosan minden energiámat a vállalkozásom építésébe tegyem.

Annak ellenére, hogy a ‘nuance’ számomra nem csupán egy vállalkozás, hanem egy olyan ügy, amit hivatásomnak érzek, elbizonytalanodtam. Azt éreztem, hogy nem találom a módját, hogy motiváljam magam. Hogy - bár mindig én támogatok másokat, én adok energiát és motivációt nekik, most - nekem lenne szükségem támogatásra és töltésre.

Kis háttérinfó: épp egy éve - hátrahagyva a korábbi 6-7 évben, az alapító társammal közösen építgetett design stúdiónkat - létrehoztam a ‘nuance’-t, hogy a saját szakmai elképzelésem szerint végezhessem párhuzamosan a márka- és emberépítési munkát, mindezt olyan elvek mentén, amikben nagyon hiszek. Az első év viszont nemcsak szakmailag, hanem érzelmileg is rendkívül intenzív egy vállalkozás életében: nagyon sok befektetést és erőfeszítést követel meg, amiben könnyen ki lehet fáradni.

Éppen most olvasom Van Der Kolk - a traumás stressz és a PTSD kutatás egyik vezető pszichiáterének - ‘A test mindent számon tart’ című könyvét. Idevág. Nincs kétségem afelől, hogy a test, a lélek és a szellem nem elválaszthatóak egymástól. Akármikor fáradt vagyok, és nem lassítok, amikor kellene, annak egy idő után testi tünete is lesz. Általában már korábban észreveszem magam, minthogy ez megtörténne, de ez esetben sajnos elkéstem: miután egy két hete elhúzódó megfázás ellenére sem lassítottam, megcsúsztam a lépcsőnkön, és rövid úton a János kórház trauma osztályán találtam magam. Mire felocsúdtam, már igazi kalóz lettem, 3 öltéses sebbel az alkaromon…

A műtétre várva az “emberépítő” énem feltett magának egy pár kérdést, amiket sok esetben kérdezett már másoktól is: 

<h2-alt-purple>Elengednéd az ügyedet, az álmod megvalósítását?<h2-alt-purple>

<h2-alt-purple>Úgy érzed, hogy már minden tőled telhetőt megtettél a megvalósításáért?<h2-alt-purple>

<h2-alt-purple>Tudnád máshogy - téged jobban szolgáló módon - csinálni?<h2-alt-purple>

A válaszom persze egyértelműen az, hogy nem, eszem ágában sincs mással foglalkozni. Hogy még nem tettem meg mindent - ahhoz talán egy élet is kevés lesz. :) Illetve hogy igen, tudnám engem jobban szolgáló módon csinálni.

Ami biztos: most igencsak időszerű a pihenés, a megújulás és az energiagyűjtés. 

Úgyhogy megállok. Ezúton kívánok nektek is nyugodt, békés megállást az ünnepekre! 

Nagyon köszönöm mindenkinek, akivel kölcsönösen hozzájárultunk ahhoz - egymás szakmai vagy magánéletében-, hogy teljesebbnek érezhessük az idei évünket. 

‍