‍<purple>FRU:<purple> Átugorva ezt tíz évet – amiről majd egyébként egy másik interjúban nagyon szívesen beszélgetnék veled -: miért kerestél fel engem személyes márkaépítés kapcsán?

<purple>MELI:<purple> Tavaly év elején nagy belső változások indultak el bennem. Éreztem, hogy a jelenlegi helyzet nem jó nekem. Alulmotivált voltam és nagyon fáradt.

<h2-alt-purple>Úgy éreztem, hogy teljesen ki vagyok égve. Emellett a Madzag 10 éves lett, úgyhogy szerettem volna újragondolni a márkát is, hiszen 10 év alatt nem csak a márka, de én is rengeteget változtam.<h2-alt-purple>

Nagyon vágytam arra is, hogy legyen körülöttem egy csapat, és hogy új típusú szellemi kihívásokat találhassak a munkámban. Azon gondolkoztam, hogy más irányban is elkezdek mozgolódni munka fronton, akár teljesen más területen, alkalmazottként.

Ebben a lelki állapotban találkoztam veled egy vásáron (ahol nem mellesleg Roger, a kutyusod az ikonikus, aranyszínű Madzag nyakörvének boldog tulajdonosává vált).

Beszélgettünk a nuance műhelyben végzett tehetség- és márkagondozási munkádról, és - mivel már korábban is követtem a szakmai életedet - úgy döntöttem, szeretném átbeszélni veled a fent említett témákat.

Végül úgy alakult, hogy pont az első ülésünk hetén kezdtem el egy új szakmában dolgozni. Emiatt az első pár találkozón elég drasztikus változásmenedzsmentbe fordult át a beszélgetésünk, olyan húsbavágó témákat érintve, hogy: 

Bezárjam-e a vállalkozásom? Mi az identitásom, ha nem ezt csinálom? Ki vagyok én a márkámmal, és ki vagyok nélküle?

<purple>FRU:<purple> Mitől égtél ki?

<purple>MELI:<purple> Szerintem a legtöbb kisvállalkozó átérzi ezt:

Nagyon nehéz egy „one man show”-t működtetni, ahol nincsenek melletted olyan társak, akik hozzád hasonlóan motiváltak, akikkel hasonló az értékrendetek.

Persze szuperek és nagyon jófejek a vásárlóim. Szeretem a közösségünket is más márkák tervezőivel, nagyon erős a sisterhood, ebből sokszor lehet táplálkozni. Van köztünk kapcsolat, megosztjuk egymással a kihívásainkat és megünnepeljük egymás sikereit is.

Ettől még kisvállalkozóként nekem kell mindent egyedül megoldani, minden jó és rossz döntés felelőssége az enyém.

Voltak időszakok, amikor úgy éreztem, hogy teljesen magamra maradtam, ami nagyon kimerítő volt lelkileg, szellemileg és fizikailag is.  

Emellett egy saját vállalkozás gyakran 0-24-es elfoglaltság, amiben minden hétvégét és szabadidőt a munkához igazítasz. Legalábbis én sok mindent ennek rendeltem alá. Nem is beszélve az elmúlt 10 év karácsonyi időszakairól, amit nagy fájdalmamra minden évben végigdolgoztam.

Illetve vannak a vállalkozói létnek olyan fázisai is, amikor nagy anyagi nyomás nehezedik az emberre. Sokszor nem tudsz félretenni, mert vissza kell forgatnod a teljes bevételedet a vállalkozásodba.

Vállalkozóként néha nagyon lassúnak érzed a fejlődést, és nem érzed magad anyagi biztonságban sem.

<h2-alt-purple>Személyes szinten küzdöttem azzal is, hogy meghúzzam a határokat a vásárlóim felé. <h2-alt-purple>

Sok egyedi igényt teljesítettem, mindenkérdésre azonnal válaszoltam,  nem láttamát azt, hogy ezzel rengeteg időmet és erőforrásomat égetem el. Mostmár látom, hogy túl sokat vállaltam, és a saját érdekeimet nem képviseltem.

<purple>FRU:<purple> Volt bármi tapasztalatod korábban önismeret vagy márkaépítés, vállalkozásfejlesztés terén?

<purple>MELI:<purple> Igen, mindkettőben.

<h2-alt-purple>Évekig jártam terápiára, amit nagyon szerettem és fontosnak is tartok.<h2-alt-purple>

A vállalkozás fejlesztésében is igyekeztem mindig előrelépni. Részt vettem különböző mentorprogramokban, például a HFDA (Magyar Divat & Design Ügynökség) egyik, külpiacra lépést támogató programján is.

Ez egy nagyon értékes program volt, ami tartalmazott két üzleti coaching alkalmat is, egy csoportosat és egy egyénit.

Ezek ugyan hasznosak voltak, de úgy éreztem, hogy egy teljesen fals optimizmusba próbálnak beletolni, miközben nagyon el vagyok fáradva, és nehezen tudok lelkesedni.

 A márkámra adott visszajelzések pozitívak voltak, a program lehetőséget kínált kockázati tőkebefektetésre is. Bennem viszont akkor  pont az erősödött fel, hogy nem szeretnék nagy céget építeni a Madzagból.

A mennyiség helyett továbbra is a minőségre, a személyességre szeretnék koncentrálni. Meg szeretném őrizni a számomra fontos alapértékeket.

<h2-alt-purple>Azt éreztem, hogy egy befektetés nem afelé vinné a vállalkozást, ami autentikus. Így - ugyan sok hasznos visszacsatolást kaptam, - érdemben mégsem jutottam előre. <h2-alt-purple>

<purple>FRU:<purple> Miben különbözött a mi személyes márka építési folyamatunk az eddigi tapasztalataidtól?

<purple>MELI:<purple> A közös folyamatunk nekem arról szólt, hogy megpróbáljak egy egészségesebb szemlélettel fordulni az elmúlt tíz év felé, újra tudjam értelmezni, amit akkor elkezdtem. Ezek mellett arról is beszéltünk, hogy én hogyan kapcsolódom a márkámhoz.

<h2-alt-purple>Az volt a középpontban, hogy vállalkozóként hogyan érezhetem magam tényleg rendben azzal, amit csinálok.<h2-alt-purple>

Hogy hogyan találhatom meg az egyensúlyt önmagam és a márkám között, hogyan tudok önazonos lenni.

Szerintem a veled való közös munka valahol félúton van a terápia és az üzleti coaching között.

<purple>FRU:<purple> Milyen hatással volt rád a közös munkánk?

<purple>MELI:<purple> Nem volt könnyű számomra a folyamatunk. Az új munkám körül forogtak a gondolataim, ott voltam fejben. Egy nagyon nehéz és komplex területre kerültem, ami teljes figyelmet kívánt. Veled viszont elköteleződtem, hogy a Madzag-ra fókuszáljunk. Mindeközben belül arra vágytam, hogy pihentessem az egész témát, és minél kevesebbet foglalkozzak vele. Nagy szükségem volt arra, hogy egy picit az egész felelősségét, az egész rám nehezedő súlyát eltartsam magamtól.

Emiatt nehezen tudtam megérkezni az üléseinkre, és nehezen helyezkedtem bele abba is, hogy elképzeljem, milyen lenne például a Madzag ideális esetben.

A leterheltség miatt amint a vállalkozásomra gondoltam, csak az elmúlt tíz év küzdelmeit láttam magam előtt.

Nagyon sokat segített a közös munka abban, hogy úgy tudjak beszélni a márkáról, hogy ’igen, ez egy értékteremtő dolog, volt értelme ennyit dolgoznom az elmúlt tíz évben’.

Hogy észrevegyem, milyen konzisztens az, amit felépítettem. És büszke tudjak lenni arra, hogy végig meg tudtam őrizni azokat az értékeket, amiket az elején is fontosnak tartottam.

Ehhez a rálátáshoz persze szükség volt arra, hogy jól tudjunk együtt dolgozni, hogy jól működjünk együtt, hiszen egy ennyire személyes témában nehéz lenne beengednem olyan személyt, akivel nem találjuk meg a hangot.

‍

Azt tapasztaltam, hogy valóban foglalkozol a projektemmel – nemcsak az ülések alatt, hanem azokon kívül is. Még a Makers Market-en (kézműves termékek design vására Budapesten - a szerő) is meglátogattál!

Látszott, hogy alaposan utánajártál a dolgoknak. Volt olyan eset is, hogy olyan példát hoztál fel a saját márkaépítésem kapcsán a múltból, amire én magam már nem is emlékeztem.

<purple>FRU:<purple> Feltűnt, hogy sokszor hivatkozol„folyamatként” a közös munkánkra. Úgy érezted, hogy az ülések között is zajlottbenned valami?

<purple>MELI:<purple> Igen, hasonlóan, mint egy terápiában. Az üléseinken elhangzott dolgok tükröt tartottak. Néha persze nehéz volt belenézni ebbe a tükörbe – szembesülni a nem éppen kedvenc tulajdonságaimmal -, de pont ez segített a fejlődésben.

Még ha bizonyos kérdéseidre nem is tudtam ott azonnal reagálni, vagy nem is gondolkoztam utána rajtuk tovább minden egyes nap tudatosan, akkor is dolgoztak bennem.

Elindítottak új gondolatokat, felismeréseket és működési mechanizmusokat, amiket sokszor már a gyakorlatban is be tudtam építeni a mindennapokba.

Emlékezetes nekem például, amikor az ’álom Madzag boltról’ beszéltünk. Tényleg vizualizálni tudtam magamnak. Persze volt már róla sok gyűjtésem az évek során – és ezekhez is nagyon inspiráló volt visszanyúlni -, de lett kedvem a megvalósításon gondolkozni, ami évek óta nem kapott teret a gondolataim között.

A soron következő üléseinken tehát már soha nem nulláról indultunk - volt az egészben egy folyamatos építkezés.

<purple>FRU:<purple> Ráadásul a folyamat nem csak benned, hanem bennem is ment tovább, így mindkettőnk építkezése összeadódott.
Hogy érezted magad az üléseinken?

<purple>MELI:<purple> Szívesen jöttem a közös alkalmainkra, jó érzés volt beszélni ezekről a dolgokról, mert más nézőpontból tekintettél a dolgokra. Ez segített nyitottabbá válni, és rájönni arra, hogy sok helyzetben nem tudok elég rugalmas lenni.

Kisvállalkozóként sokféle tanácsot kapsz kívülről. Mindenki jobban tudja, hogy mit kéne másként csinálnod, és ennek hangot is ad. Pedig nincs az összes információ birtokában, nem ismeri a helyzetedet.

Az üléseink teret adtak arra, hogy - mind emberként, mind márkaként - megismerj, belehelyezkedj a helyzetembe, és velem együtt gondolkozva, a helyzetet átlátva találjunk új irányokat, lehetőségeket.

Egyenrangúságot éreztem. Volt velem valaki, akinek velem azonos volt a célja.

Őszintén tudtunk arról is beszélni, ha valami nem működik jól. Ez segített átgondolni, hogyan csinálhatnám másképp.

Persze a változtatásokon dolgozni az ülések között, önállóan is kell.

<purple>FRU:<purple> Ha valaki kérdezné, mit várhat a velem való közös munkától, mit emelnél ki neki?

<purple>MELI:<purple> Támogatod abban, hogy válaszokat találjon nehéz kérdésekre.  

Segítesz abban, hogy jobban rálásson egyrészt saját magára - akár vállalkozóként, akár vezetőként -, másrészt ugyanígy a márkájára is.

Persze ez nem úgy működik, hogy az ember mindent kitalál, éskész. Bennem is folyamatosan alakul, hogy mi lehetne a Madzag jövője. De születtek bennem támpontok, és elindultam egy irányba.

<purple>FRU:<purple> Hogy látod: megérte a befektetés, amit erre a folyamatra szántál?

<purple>MELI:<purple> Igen, megérte. Viszont amit fontosnak tartok kiemelni, hogy ebből az egészből akkor lehet a lehető legtöbbet kivenni, ha te is a lehető legtöbbet rakod bele.

A folyamat anyagilag, energiában, fókuszban erős elköteleződést igényel. Jelen kell lenni, nemcsak fizikailag, hanem fejben is.

Sajnos nekem ez nem mindig sikerült, túl sok volt a változás éppen az életemben.

<purple>FRU:<purple> Mit adott a folyamatunk neked és az ügyednek? Mik azok a felismerések, amikre a közös munka hatására ébredtél rá?

<purple>MELI:<purple> A legnagyobb eredmény számomra az, amit már említettem korábban is: hogy most már úgy is rá tudok nézni az elmúlt 10 évre, hogy ne csak a kihívásokat lássam benne, hanem észrevegyem azt is, milyen értéket hoztam létre.  

Be kellett látnom, hogy vannak határaim, amiket nem léphetek át sem én, sem mások. Több feladatot kell delegálni, kicsit hangolni kell a folyamatokon. 

A beszélgetéseink hatására új irányok is körvonalazódtak a fejemben, amerre szívesen tovább vinném a márkát egy kis pihenés után (akár a segítségeddel).

Már látom – amit a folyamatunk előtt egyáltalán nem láttam-, hogy még rengeteg potenciál van a Madzagban és bennem is.

El tudtam fogadni végre őszintén azt is, hogy a 10 éve dédelgetett vállalkozásomat átmenetileg háttérbe kell szorítanom, hogy újra kreativitással és szeretettel tudjak felé fordulni.

Hogy megint arra tudjak fókuszálni, amit szeretek a Madzagban, amiért létrehoztam: hogy közvetítsem általa azokat az értékeket, amikben hiszek.

Át tudtam keretezni magamban, hogy mit jelent mindez számomra – és ez óriási eredmény.

Ami biztos: a jövőben egy egészséges, engem szolgáló vállalkozást szeretnék építeni, hogy ne én legyek a vállalkozásomért, hanem a vállalkozásom legyen értem.

‍